Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szívem csodakertje

 

Wass Albert: Szívpalota titka

Minden szívnek van egy csodakertje,
a kert közepében van egy palota,
s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.
Sötéten. Egyedül.
Néha a palota zsivajába,
s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor ősz lesz: vágyak, álmok ősze.
Halkan peregnek, mint a levelek.
(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:
zokog, zokog a csontvázembered.)
Idegen szemektől kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!
Mások palotáit irigykedve nézed:
neki nincs! neki nincs!

Pedig:
minden szívnek van egy csodakertje,
s minden csodakertben van egy palota.
S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:
minden palotában egy fekete szoba

 Ők a kedvenceim!!

 

 

 

 

 

ARANY JÁNOS 
Enyhülés 

Kél és száll a szív viharja
Mint a tenger vésze;
Fájdalom a boldogságnak
Egyik alkatrésze;
Az örömnek levegőjét
Megtisztítja bánat,
A kizajlott búfelhőkön
Szép szivárvány támad.

Tegnap a remény is eltört,
Az utolsó árboc,
Csupán a kétség kötött egy
Gyarló deszka-szálhoz:
Ma fölöttem és alattam
Ég és tenger síma;
Zöld ligetnek lombja bókol
Felém, mintegy híva. -

Nem törik a szenvedő szív
Oly könnyen darabbá,
Csak ellágyul, s az örömre
Lesz fogékonyabbá;
Mint egy lankadt földmüvesnek
Pihenő tanyája:
Kész boldogság lesz neki a
Szenvedés hiánya.

Nincsen olyan puszta inség
Hogy magának benne
A halandó egy tenyérnyi
Zöld virányt ne lelne;
És ha ezt a szél behordta
Sivatag fövénnyel:
Megsiratja... de tovább megy
Örökös reménnyel. -

Sivatagja életemnek!
Van pihenő rajtad;
Vészes hullám! szív-hajómat
Nem szünetlen hajtod;
Ha nehéz bú és nehéz gond
Rossz napokat szerze:
Kárpótolja a nyugalom
Enyhületes perce.

Kamarás Klára

 

KÖNYÖRGÉS REMÉNYÉRT

 

 

 

 

 

Most már tudom, hogy a való világ
nem rím , nem fény, nem forró pillanat.  

Most már tudom, hogy mindaz, ami áll,

összeomolhat mind egy perc alatt.


Tudom , hogy a könny munka és kacaj, 
a kincs , tudás, a vágy, a szív, az ész,
ha nincs előttünk cél, hit és remény, 
a semmibe, a múló ködbe vész.



Uram, ha vagy, ne adj mást, csak reményt!
A hitet megteremtem majd magamnak,
a ködön át az utat megtalálom,
és meglelem a célokat…, ha vannak.

Juhász Gyula:
Az élet szonettje


...És minden alkony opálosan éled
És minden hajnal szőkén rámkacag
És mindig forrnak vágyak és nyarak,
Be csodás vagy, csókok szülötte, élet!

És mindig küldesz új bánatokat
És új reményt is, ami dalra méltó
És szemeket, amelyek, mint a mély tó,
Balzsamot adnak nékem s titkokat.

És nem fáradok el téged szeretni
S téged gyűlölni, lázas csoda, élet,
Naponta vággyal járulok elébed

S bár mindig közelebb a szürke semmi,
Te egyre szépülsz, mélyülsz s én szegény,
Úgy érzem, gazdag voltam benned én.


Demény Ottó: Az álmok utcája

Piros és fehér és sárga,
lobog az álmok utcája.

Ott az ég alja lángszínű
s a felhő aranyveretű.

A tetők finom harmata
halványzöld, szikrázó moha

s opálkéken az ablakok
méla ikerszeme ragyog.

A por, a por puha, meleg.
Röpít gömbezüst felleget,

gömbölyít álmot karikába.
Szegények nyirkos paplanára

reményt-tengeni hajnalig
s majd ébredésig megtelik

nehéz fénnyel az életünk
-ha már az álom tovatűnt.

Szepes Mária:
Aki csodákban él, mindent elér 

Aki csodákban él, mindent elér.
Realista. Nem lohol árnyakért.
Odatart, ahol örök a Fény

"A lelki szépség oly varázsfényt kölcsönöz az ember egész valójának, hogy az egyszerű megjelenésével meghódítja a szíveket, és barátokat szerez anélkül, hogy tudná!"


,,Amikor valami jót cselekszel, csodálatos érzés tölt el. Mintha valaki a
lelked mélyén azt mondaná: Igen, mindig így kellene éreznem magam."

(Harold Kushner Rabbi)

Nem kívánok ragyogást, pénzt, dicsőséget. 
Csak egy tűzhelyét kívánok. 
Hívó lámpa fényt, meleget azoknak, akiket szeretek. 
Egy darab kenyeret, csendet, pár halk szót, jó könyvet, és kevés embert. 
De az aztán Ember legyen!” 


(Fekete István)

http://image.hotdog.hu/_data/members1/157/1251157/images/profil/694_sziv.jpg

Az én szívemnek...
 
 
Az én szívemnek elég a te lelked
s neked az én szárnyam elég szabadság.
Az én ajkamról lengve égre kelnek,
mik benned az álmok álmát aludták.

Tebenned él a mindennapos ábránd.
Mint harmat a szirmokra, úgy borulsz rám.
Távolléted a láthatárt ledönti,
te örök menekülő, mint a hullám.

Mondtam neked, hogy úgy dalolsz a szélben,
akár a déli fenyvek vagy az árboc.
Mint ők, magas és néma vagy. S gyakorta
bánat ül rajtad, mint egy utazáson.

Úgy vársz rám, mint egy régi-régi ösvény,
melyben sóvár visszhangok népe szunnyad.
S arra riadok, hogy rebbennek olykor
a madarak, mik lelkedben aludtak.

Pablo Neruda
(Somlyó György fordítása)
 
http://doke.freeblog.hu/files/Neked.jpg
 

Te vagy...

Te vagy a valóság,
            És Te vagy az álom,
       Egyszerre vagy születésem,
              És lassú pusztulásom.
Olykor lángoló tűz,
               Néha fagyasztó hideg,
Egyszer veled vagyok,
              Egyszer meg nélküled.


    Te vagy ki látni hagy,
             S te vagy ki elvakít,
     Te vagy ki velem van,
              S te vagy ki eltaszít,
   Olykor kedves vagy,
          Néha pedig rideg,
    Mindig veled vagyok,
             S mindig nélküled...

/Metzger Zsuzsanna/
 
Cseppkő
 
 
Hallgatás a lelkem -
moccanatlan állva, békén,
mint aszkéta-szikla,
úgy tűnik nekem,
hogy óriási barlang cseppköve vagyok,
s az ég maga a barlangboltozat.
Csipp,
csepp,
csöpp - békesség
és fények csöppje hull rám
szüntelen az égből,
és bennem megkövül.

(Lengyel Ferenc fordítása)
 
Ma
 
 
Ma szívemben izgalom árad,
ma én nem is én vagyok tán;
ma tombolva száguld a vérem,
ma érzelmek viharát élem
és különös izgalom árad:
ma nevedet suttogja szám!

Nikolajs Kurzens


(Nagy E. József fordítása)

 

A gondolj-rám-virág


A gondolj-rám-virág,
az volna szép, az volna szép,
a gondolj-rám-virág,
az barna-kék, az barna-kék
(csak volna barna, volna kék,
a gondolj-rám csak volna szép,
mert nincs ilyen).
A nefelejcs azt mondja: nem,
a gondolj-rám: igen, igen,
azt mondja, hogy: igen.

Nemes Nagy Ágnes
 

Horváth Imre: Régi vers

Az estbe lángolt lágy hajad,
lágy hajad:
mikor először láttalak.

Most átragyog az éveken,
éveken:
s szépséged újra érezem.

Szelíd szemed oly biztató,
biztató:
mint holdvilágos tiszta tó.

És elkísér egy jó mosoly,
jó mosoly:
lelkem bármerre kóborol.

Emléked, édes, őrizem,
őrizem:
felette éber őr szívem.

Rólad mesél az esti szél,
esti szél:
az életem csak ennyit ér, -

...csak ennyit ér!

 

 

 Octavian Goga

Egy könnycsepp

Ha úgy történne valamikor,
hogy szétosztod mindenedet,
legdrágább ajándékaidból
add nekem egy könnyedet.

Megkapnám így lelked egy cseppjét,
ami mélyten-mélyről jöhet,
hisz' csak a tenger fenekéről
lehet halászni gyöngyszemeket...

Tóth Irén fordítása

http://photoshop-kepszerkeszte.lapunk.hu/tarhely/photoshop-kepszerkeszte/kepek/egyebleirasokot/gy_lang_plugin_nelkul.gif

Úgy fogadj el, mint egy álmot
Mint sötétben apró lángot
Akár patak szomjas vándort
Bőrödön a meleg záport
Mint homokot talpad alatt
Gyerekként a bűvös sarat
Úgy fogadj el, mint a vigaszt
Mint barátot, ha magány riaszt
Úgy fogadj el, mint a vágyat
Mely véredben forr, végigárad
Ahogyan a test a lelket
Úgy fogadd el, hogy szeretlek
Mint várva-várt hosszú nyarat
Miképp télen hulló havat
Úgy fogadj el, mint a reményt
Mint koldus a teli edényt
Úgy fogadj el, mint egy kincset
Amely tiéd - s másnak nincsen.

Baranyi Mária

 

 

Őszi szél

Falevélként sodor a szél.
Nyújtsd ki kezed, hogy hozzám érj!
Míg pörögve semmibe hullok,
Érezzem a simogatásod.

Falevélként sodor a szél.
Széttépett lelkem lelkedig ér.
Bár pörögve semmibe hullok,
Igéznek a simogatások.

Falevélként sodor a szél.
Kinyújtott kezed hozzám ér.
Míg pörögve semmibe hullok,
Őriznek a simogatások. 


Vékony Andor bejegyzése

 

Wass Albert Őszi szerelem



Hol sápad már az ősz varázsa,

ma furcsa nászt ül két madár , 

belekering a hervadásba

rikoltozó, vad Héja-pár.



Egymásnak mennek, összevágnak,

keringő csókjuk: csillanás,

de jaj, az őszi szerenádnak 

csapongó csókján nincs varázs.



Szerelmi nász ez? Hej, ki tudja:

talán csak őszi búcsúzó. 

Mindegy. Nálunk az őszi útra

szerelmes szó a búcsúszó. 



Száműzött lelkek őszi vágya,

szerelmi vágya, szertelen...

Lomb-hullatásos őszi nászra, 

szerelmes párom, jer velem.



Álljunk a dér-virágos dombon,

tavaszra váró, furcsa pár,

amíg a szőke horizonton 

felhőbe vész két bús madár.

Kusza fonalak

Mint rejtett, kusza fonál olyan a sorsunk,
néha görcsbe rándul, néha megakad.
Ahogy bogozzuk,
simán sodródik kezünkre,
de van mikor csak némán elszakad,
akár szívünkből az élet, egy röpke
perc alatt.

Kun Magdolna

Nemcsak azért vagyunk manapság kimerültek, mert sokat robotolunk, hanem mert olyasmit csinálunk, amit nem szeretünk, és olyan légkörben élünk, amelyben nincs szeretet. Ha valamit szeretettel teszünk, észre sem vesszük, milyen teljesítményre vagyunk képesek. A szeretet mérhetetlenül sok energiát ad. Fáradhatatlanná teszi az embert, feltölti erővel.

 

 

Szeretni


hallgatózol
nap mint nap megszólalsz
fejemben

nézlek
s válaszolok Neked
Tebenned

Göbölyös N.László

 


 

http://w3.csodacsiga.hu/ibcsi//sziv.png

Dsida Jenő: Az én kérésem

Az ábrándok, mik itt élnek szívemben
Immár tudom, hogy nem maradnak itt
Minden, ami szép, gyorsan tovalebben
Az élet erre lassan megtanít

Mert mi az élet? Percek rohanása
Fagyos viharként száguld mindenik
Mögöttük sír a kertek pusztulása
S a rózsabokrot földig letörik

Illatos szirmok, zöldellő levélkék
A vihar szárnyán mindez elrepül
Aztán ragyoghat, nevethet a kék ég
Ott áll a kert siváran, egyedül

Én sem számítok semmi kegyelemre
Én felettem is végigzúg a szél
Lelkemnek alvó, rózsaszirmos kertje
Jobban megvédve nincs a többinél

Én készen állok minden fájdalomra
Nem hall ajkamról senki sem panaszt
De most szívemnek még egy vágya volna
S ha jó az Isten, meghallgatja azt

Ne vágtassanak szegény rózsakerten
Az összes szelek, mind, egyszerre át
Ne várjon rájok elfásulva lelkem
Ne törjenek le minden rózsafát

Tépjék szirmait egyenként le, lassan
Mind külön fájjon, sajogjon nekem
És mindegyiket nagyon megsirassam
És minden könnyem egy-egy dal legyen.

 

Váci Mihály: Hegedű

Értelme magvait a sorsom
szétszórja már, mint záruló virág.
Félelmeim úgy könyörögnek érted,
mint égre kulcsolt ágú őszi fák.
Amerre lépek: szétterülve, törten,
emlékeink hullt erdője zizeg,
s levéltelen napjaim ágbogán át
eget betöltve sóhajt a neved.

Ordítanék utánad, de hiába:
oly néma vagyok, béna, mint az állat,
és mint a kő, mely megütött, s utána
ha belerúgsz, még felvérzi a lábad.
Hegedűként, felsodort idegekkel,
kiszáradva és megfeszülve élek,
oly vágyakkal utánad, hogy vonótlan
sikolt, szikrázik belőlem az ének.

Keresem azt, aki szerethet engem, aki talán meglátja a jót bennem. Valahol vár, hogy vígasztaljon, Magához húz, hogy marasztaljon.

Keresem azt, aki így elfogad, Aki talán végig mellettem marad. Elviseli számtalan hibámat, Felvidít ha marcangol a bánat.

Keresem azt, aki kiegészít, aki minden akadályra felkészít. Ha megtalálnám megtartanám, Mindenkinél fontosabbnak tartanám.

Keresem azt, aki talán nincs, Pedig nekem ő lenne a legdrágább

KINCS!

 

 

ószay Magdolna : A szív gyöngyei

Hirtelen átsuhan...
egy gondolat csupán,
a szem könnybe lábad
az érzés nyomán.

Ha néha simogat
jó szó, mint gyógyír,
a szív issza azt,
s hála-gyöngyöket sír.....

 FOLLINUS ANNA

Ima


Hangjaid közötti szünetekbe bújnék.


Csend lennék, amit Te értesz egyedül csak.


Gyertya-fény időn túl hallgatnál....

A fény benn táncol az életem szívében;
a fény belekap szerelmem húrjaiba;
az ég megnyílik, a szél pajkos vadsággal száguld,
kacagás fut végig a földön.


Rabindranath Tagore 

 
 

 


 

M. Eminescu
Ó, ha lehetne. 

Ó, ha lehetne,
Boldogan lennék,
Akármi módon,
Ami szeretnék!
Válnék tükörré,
Mely fényt csillagzik,
S foglalna téged
Magába talpig.
Az aranyfésűd,
Hajad simító,
Veled enyelgő,
Kínod csitító.
Változnék széllé,
Mely titkon áthat,
S melleden bontja
Könnyű ruhádat.
Álom körötted,
Kószálnék lágyan,
Hogy nyári esten
Szemed lezárjam.
Semmi reményem,
Bármit is tennék,
Hogy az lehessek,
Ami szeretnék.

Ügyfélszolgálat:
Igen, miben segíthetek?
Felhasználó:
Hát, hosszas megfontolás után úgy döntöttem, installálni fogom a Szeretetet. Végig vezetne kérem a folyamaton?
Ügyfélszolgálat:
Rendben, szívesen segítek. Készen áll az indulásra?
Felhasználó:
Hát, nem vagyok egy műszaki zseni, de azt hiszem készen állok.Mit kell először tennem?
Ügyfélszolgálat:
Első lépésként nyissa meg a Szívét. Megtalálta a Szívét?
Felhasználó:
Igen, de egy csomó más program is fut jelenleg. Lehet telepíteni a Szeretetet, miközben ezek futnak?
Ügyfélszolgálat:
Milyen más programok futnak?
Felhasználó:
Lássuk csak, van Múltbéli Megbántódás, Alacsony Önértékelés, Harag és Neheztelés. Ezek futnak éppen.
Ügyfélszolgálat:
Nem gond, a Szeretet fokozatosan törölni fogja a Múltbéli Megbántódást a jelenleg működő rendszeréből. A hosszú távú memóriában esetleg megmaradhat, de már nem fog megzavarni más programokat. Végül a Szeretet felül fogja írni az Alacsony Önértékelést a saját moduljával, amit Egészséges Önértékelésnek hívnak. Viszont a Haragot és a Neheztelést teljesen ki kell kapcsolnia. Ezek a programok megakadályozzák a Szeretet megfelelő installálását. Ki tudja kapcsolni ezeket?
Felhasználó:
Nem tudom, hogyan kell kikapcsolni őket. Meg tudja mondani?
Ügyfélszolgálat:
Örömmel. Menjen a startmenübe és indítsa el a Megbocsátást! Ezt addig kell ismételnie, amíg a Harag és a Neheztelés teljesen ki nem törlődnek.
Felhasználó:
Rendben, kész! A Szeretet automatikusan elkezdte telepíteni magát. Ez normális?
Ügyfélszolgálat:
Igen, de ne feledje, önnek csak az alap program van meg. El kell kezdenie kapcsolódni más Szívekhez, hogy hozzáférjen a frissítésekhez.
Felhasználó:
Hoppá! Máris kaptam egy hibaüzenetet. Azt mondja: "Hiba - A program nem fut külső egységeken." Most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat:
Ne aggódjon. Ez azt jelenti, hogy a Szeretet program Belső Szíveken való futásra lett tervezve, de az ön Szívén még nem futott. Kevésbé technikai nyelven ez csak annyit jelent, hogy önnek először saját magát kell Szeretnie, mielőtt másokat Szerethetne.
Felhasználó:
Tehát most mit tegyek?
Ügyfélszolgálat:
Gördítse le az Önelfogadás menüt; majd kattintson az alábbi fájlokra: Megbocsátok Magamnak 2.0, Felfedezem az Értékeimet 1.5, Tudomásul Veszem a Korlátaimat 3.0.
Felhasználó:
Rendben, kész.
Ügyfélszolgálat:
Most másolja őket az "Én Szívem" könyvtárba. A rendszer felül fog írni minden zavaró programot és kijavítja a hibás programozást. Ezen kívül törölnie kell a Terjengős Önkritikát az összes könyvtárból és kiürítenie a Kukát, hogy biztosan eltávolítsa teljesen, és soha ne jöhessen újra elő
Felhasználó:
Megcsináltam. Hé! A Szívem új fájlokkal telik meg. Mosoly jelent meg a képernyőmön és a Béke meg az Elégedettség bemásolja magát minden felé a Szívembe. Valamint az egész rendszerem melegedni kezdett. Ez normális?
Ügyfélszolgálat:
Sok esetben. Másoknak eltart egy ideig, de végül minden helyreáll a megfelelő időben. A rendszer melegedése normális, és javítja a Szív működését, ne aggódjon. Egyébként jó érzés nem?
Felhasználó:
De, csak szokatlan.
Ügyfélszolgálat:
Szóval, a Szeretet telepítve és rendesen fut. Még egy dolog mielőtt letennénk. A Szeretet Ingyenes Program. Figyeljen rá, hogy továbbítsa azt és a különféle változatait mindenkinek, akivel kapcsolatba kerül. Ők is megosztják majd másokkal és visszajuttatnak viszonzásul önhöz is új és izgalmas változatokat.

Ligeti Éva:Üzenet

 

 

Gondolatban
veled
vagyok
vándorként,
nyári éjszakán
csillag-paplan alá bújok
s betakar a némaság.

Felhőpostás viszi titkon,
gondolatim viharát,
lágy szellő ölelését,
szívem igaz dallamát.

Álom léptek közelednek
lehunyom a szememet
szürke hálót
terít le rám
elrepíti lelkemet

Veled
vagyok
álmaimban
köröttünk a fény ragyog
Szirének sem csábíthatnak
szívem-szívedben dobog
 
 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 http://files.blogter.hu/user_files/99858/k%C3%B6nnycsepp.jpg

 

 


 

 

 

Könnycsepp betű 

"Arc
Hideg

Tekintet
Merev
Perzselő
Könnycsepp
Pereg

Hogy fájhat ennyire?

Könnycseppcsík
Vörös pecsét
Még egy csepp
A tetején
Könnycseppcsillag
Maró fagy

Könnypecsét
Égető csík
Fagyott csillag
A tetején

Tűz
Jég
Egy könnycsepp
A sok közül
Csak 1 betű
Egy levélből

Hogy fájhat ennyire? "


/ Ismeretlen szerző /

 

 

 

 

Kormányos Sándor

Aludj még


Guruló könny

most a harmat

a füvek bársony

szárain,

hajnalodik

betakarlak,

csak szállj

az álom szárnyain.

Ha felébredsz, én

itt leszek majd

simogatva homlokod,

míg kócos hajjal

jön a hajnal,

szíved, a szívemben

dobog.

Gördülő könny

kint a harmat

aludj még,

majd betakarlak.

Márk Miklós: Lelked gyönyörű sugarában.....

Lelked gyönyörű sugarában
Melegszenek az angyalok,
Lényed körül a levegő is,
Meghitt fényben ragyog.

Fodros felhők lebegnek,
Végtelen, s tengerkék az ég,
Amit szavaiddal festettél,
Való igaz, s meghatóan szép.

Megnyugvást és erőt szórt,
Mind a két, simogató kezed,
Révész voltál, s távoli szellemek,
Segítettek, álmodtak Veled.

Szivárványfa legfelső ágán,
Ül a hold, ezüstöt szór palástja,
Neked szánja féltett kincsét,
Irigyli a forró nap, ha látja.

Lelked mélyén, valahol legbelül,
Végtelen film pereg, s benne én,
Ahogy vitorlát bont egy öreg bárka,
Recsegve úszik a szerelem tengerén.

Szél repítsen, dagassza a vásznat,
Majd egyszer, ha Te is elhiszed,
Vár ránk utunk végén a megálmodott,
S Neked megírt, trópusi sziget.

Ahol a kolibrik járták őrült,
Szerelmes, és dalos táncukat,
Delfinek énekeltek, és a nap,
Kísérte reggel, bolondos nászukat.

Ahol lelkünk összeforrt egy éjjel,
És vigyáztak ránk a csillagok,
A lázas éjszakákat követték a sorban,
A józan, gyógyító, és meghitt napok.

http://tamcs-oldala.lapunk.hu/tarhely/tamcs-oldala/kepek/szivek_gif.png


Gárdonyi Géza:A SZÍV

Sokszor a lélek ura a létnek,
Sokszor a szív parancsol az észnek,
Sokszor fáj a szív és sokszor a lélek,

Sokszor mindkettő s ez az élet!
Keresd az életben mindig a szépet,
Ragadd meg azt amit más észre sem vesz,
S hidd el, ha sokszor durva is az élet ,
Mindig találni benne kellemest és szépet!
Választhatsz, hogyan éled az életed.
Élhetsz úgy, hogy nem hiszel a csodákban,
De élhetsz úgy is, mintha minden egyes pillanat
maga volna a csoda! 


http://multiply.com/mu/szilvia0123/image/7/photos/3/1200x120/32/labda.PNG?et=R3FMeIrhv%2BnEve6AUfJm0Q&nmid=116519786
Olyan a szív, mint a labda:
a játszó sors dobja-kapja.
Mennél inkább ütik-verik,
annál feljebb emelkedik.
 

Aranyosi Ervin: Szeretet hírvivője

 

 

Tudod a vers, mit írok,
nem csak tőlem ered.
Távoli hangok súgják,
s én elküldöm neked!

Lehet, hogy te is súgtad,
- álmodból szállt felém!
Így lett a leírt versem
közös: tied, s enyém!

A vers a lélek nyelve,
s csak az tud írni jól,
akit szeretet ihlet,
kiből a szíve szól.

Ha egy szív adni képes,
lesz egy, mely elfogad.
éppúgy sajátnak érzi,
mert lelkéből fakad.

Szavaink összekötnek,
a dal körülölel.
Körtáncba hív az élet,
s egy szebb jövő jön el.

Szeretet ritmusára,
egyre több szív dobog,
s akik itt összegyűlnek,
így lesznek boldogok.

Tudod a vers, mit írok,
egy apró láng csupán,
s remélem futótűz lesz,
egy szép nap hajnalán.

Szeretet hírvivője,
szívekben lángra kél,
s remélem velem tart majd,
mindaz ki él, s remél.

 


 

WASS ALBERT:Egy nap Tenélküled

Egy nap Tenélküled
mint üres utca
mely piszokfelhőben
nem vezet semerre.
Sötét, rút épület
arcodba bámul
lélek se mozdul
csak a szél süvít
a magány hágóján át.

Egy nap Tenélküled, mint széles sivatag
hol fű s virág nincs, se bokor, se fa
csak kopott homok, mely öröklétbe nyúlik
és feldúlt egébe egy méla napnak.

Egy nap Tenélküled végtelen éji táj
csillagtalan világa vár bús pirkadást
átgyúrni egy nap csodás pompáivá!

Egy nap Tenélküled egy süllyedő nap
az idő gödrébe hang nélkül
mint óriási moly, amely az éjt repdesvén
reménytelen keres fényt.
 

 

 

  LAJTAI GÁBOR : Kevés

Kevés az út
de járni kell
Kevés a fény
de látni kell
Kevés a hang
de szólni kell
Kevés a perc
de várni kell
Kevés a szent
de hinni kell
Kevés a könny
de sírni kell
Kevés a cél
de menni kell
Kevés a sok
de ennyi kell.

Thalis Silvenier:
Neked adom lelkem

Csendes az éj, az égen ezer csillag.
A Hold égi útján felfelé ballag.
Telt arca fentről a Földre mosolyog,
Benéz az ablakon, szeme ránk ragyog.
Hűvös az éj, gyere bújj ide mellém!
Én vigyázom álmod ezen az estén.
Csendes már minden, a nappal véget ért,
Helyét az estnek adta, aludni tért.
Bújj ide hozzám és hunyd le a szemed.
Felejts el mindent, én fogom a kezed.
S ha hallod majd a csengettyűk dallamát,
Feltárom előtted lelkem kapuját.
Valahol messze, egy manó útra kel,
S az Éj-Tündér most csak nekünk énekel.
Hallgasd csak Kedves, milyen szép ez a hang,
Hallod már Te is, hogy cseng a kisharang?
Hát hunyd le szemed, és Te is láthatod
Az előttünk nyíló mesés világot,
Ahol ezer csoda és varázslat vár,
Szoríts magadhoz, gyere, induljunk már.
Nézd csak, ez az a hely, ahol minden más.
Itt nincs Rossz, nincs Harag, semmi rohanás.
Ez egy sziget, a Vágyak Birodalma:
Lelkemnek mélye, az álmok világa.
Ez az a hely, amit magamban hordok.
Ha rád gondolok, mindig itt vagyok.
Együtt veled, mert Rólad szól az álmom,
Náladnál fontosabb nincs e világon!
Senki más nem látja, nem ismerheti,
Álmaim kapuját fel nem törheti.
Mások előtt e helyet zárva tartom,
S a kulcsát most Tenéked átadom.
És lesz egy Hang, mely mindent megmutat,
Segít Neked, hogy megtaláld az utat
Ami elvezet Téged a lelkemhez.
Csak gondolj rám, és szoríts a szívedhez!
Mert Te vagy az, kiről annyit álmodtam!
E mesés világot Neked alkottam.


 

Stephan George

"Vagyok az egy..."

Vagyok az Egy s vagyok a Kettő

Vagyok a fa és a tűz elem

Vagyok az íj s vagyok a vessző

Vagyok a jel s az értelem

Vagyok az öl és vagyok az ágyék

Vagyok a hüvely és a kés

Vagyok a test és vagyok az árnyék

Vagyok az áldozat s döfés

Vagyok a látás és a látó

Vagyok a dús és semmiség

Vagyok az oltár és imádó

Vagyok a kezdet és a vég.
 

 Ha egy nap úgy érzed, sírnod kell...Hívj engem.
Nem ígérem, hogy meg foglak nevettetni... De sírhatok Veled.
Ha egy nap el akarsz futni...Ne félj engem hívni.
Nem ígérem, hogy megkérlek, állj meg...De futhatok Veled.
Ha egy nap senkit sem akarsz hallani...Hívj engem.
Ígérem, Veled leszek. És ígérem, nagyon csendben.
De, ha egy nap hívsz...És nincs válasz...
Gyere gyorsan, látogass meg. Lehet, nekem van Rád szükségem.

http://3.bp.blogspot.com/_-ABTQH0YGlg/SwFH85dAdNI/AAAAAAAAAQc/ZZ-Ob49TDBQ/s1600/heart.png
Heinrich Heine

Szívemben mindig lesz egy hely ...

Szívemben mindig lesz egy hely emlékednek
Elfelejtem azt, hogy rossz vége lett
És csak az maradsz,
Ki engem boldoggá tett.

Elmentél tőlem kedves,
S én hagytam, hogy menj csak el
Hiába lett volna minden,
Ki menni akar, engedni kell.

Mosolygott hozzá az arcom,
De mögé ,már senki sem néz,
Játszani a közönyös embert,
Most látom csak mily nehéz.

Ha azt kérdezné most tőlem valaki
Mondjam meg, mit jelentesz nekem?!
Egy pillanatra zavarba jönnék,
S nem tudnék szólni hirtelen!

S nagy sokára mondanám halkan
Semmiség, csupán az életem,
S nem venné észre rajtam senki sem,
Hogy könnyes lett a szemem!

 László Noémi

MONDD EL NEKEM


Mondd el nekem,
miért nem vagy idegen,
mozdulataid
honnan ismerem,
miért tudom rólad,
amit még te sem?
Mondd, meddig tűröd
azt, hogy olvasom,
mit ír a ránc
tűnődő arcodon,
hogy szótlanságod
értem, hallgatom?
Tanulod-e mi az,
amitől félek,
hol nyitott ajtót
testemen a lélek,
mit mondanék,
amikor nem beszélek?
Végül csak annyit:
vigyázol-e rám,
ha nem jut már
eszembe a szezám,
leszel-e testvérem,
anyám, apám?


Tudod-e, amit én
nem tudhatok,
amiről holdtöltekor
álmodok,
emlékszel-e, ha
el vagyok feledve,
s velem vagy-e,
amikor nem vagyok?
Álmomban, egyszer,
súgva-settenkedve
eljössz-e velem
sétálni a csendbe,
és engeded-e majd,
ha megfagyok,
hogy eltemessenek

a tenyeredbe?

Jó volna...



...ha elmondhatnám,
hogy néha
nem akarok mást,
csak csendesen szeretni,
meztelen lelkedhez bújni
és a bennünk felsíró sebeket
szótlan, de borzongásig ölelni,
szívverésed mellemen érezni
és túlcsordulni gyönyört érintve
tenyeredben

Jó volna néha
csak úgy lenni
veled

lélegzet-visszafojtva
csendben 

KOVÁCS ERIKA

Vallomás


Már akkor álmodtam rólad,
Mikor még nem volt ég,
Már akkor sóhajtottam hozzád

Mikor még nem volt föld.

Már akkor vágytam rád
Mikor még nem folytak vizek
Már akkor suttogtam neved
Mikor csak kelt az élet

Most halkan mormollak
Mint hívő az imát
Most magamban hordalak
Mint méh magzatát

Most élek veled
Mint örök hitvesed
Most híven őrizlek
Mint élő az életet

Majd akkor is álmodlak
Ha már nem lesz ég
Majd akkor is suttoglak
Ha már nem lesz föld

Majd akkor is vágylak
Ha nem folynak vizek
Majd akkor is érezlek
Ha már rég nem leszek

Destiny

Imre Flóra: Az arcod, a kezed

Az élet fut el így a félhomályban,
az arcod egy percre felragyog,
égmély a két szemed,
iránytalan zuhan tér és idő,
te tartod, ha tartod
valami pályán a lelkemet....

" Nincs olyan megkeményedett szív, mely el ne szorulna olykor a visszajáró múlt látomásaitól. Bárhol is születtünk, nem maradhatunk érzéketlenek azon a helyen, ahol az anyai kéz ringatott. Lelkünk húrjai nem kophatnak el annyira, hogy ilyen emlékek érintésére legalább egy meg ne rezzenne." / Jules Verne /

Jagos István Róbert : Mondd a folyónak


Mondd a folyónak
Ne folyjon
Mondd meg a nyelvnek
Ne szóljon.
Mondd meg a Napnak
Ne süssön
A harcosnak meg
Ne küzdjön
Mondd az esőnek
Ne essen
Síró embernek
Nevessen
Mondd a madárnak
Ne szálljon
Mondd meg a szívnek
Ne fájjon
Mondd a gyermeknek
Ne féljen
Mondd a koldusnak
Ne kérjen
Mondd meg a vaknak
Vezessen
S nekem azt
Ne szeressem...

A hegedű hangja 

Ma belegyűröm lelkem egy szívtépő dallamba,
s egy felsíró hangú hegedű leszek,
melynek vonójára tapad a világ fájdalma,
s húrjain könnyeznek szót az emberek.
Ma én zokogom el a folytonos szenvedést,
a ráncokba szakadt imaszavakat,
azokat a háton hordott korbácsnyomokat,
melyekre vércseppet hullat a kín s az indulat.
Ma én kérem Istent, adjon lelket azoknak,
kikből minden jóindulat végleg elveszett,
s kiknek nem számít testvér, sem anya, sem barát,
mert száműzték maguk mellől a szeretetüket.
Dalolj, dalolj helyettem kicsi hegedűm.
Tedd boldoggá néhány percre a nincsteleneket.
Szárítsd fel arcukról a rápergő könnyeket,
amik hosszú évek alatt rátelepedtek.
Add vissza hitüket a szétfoszlott reményt,
hozz ajkukra mosolyt, gyógyítsd a sebüket,
Ne engedd, hogy ártatlan gyermekek,
keservvel éljék a jövőt s az életet.
Mesélj, mesélj, én kicsi hegedűm,
Sírjon csak sírjon az elkoptatott húr,
szívet adjon annak is, kinek szíve helyén,
szeretet helyett gonoszság az úr.
Óvd a világot, én kicsi hegedűm
vigyázz lelkeddel minden koldust, árvát,
kik hideg napokon megfagyott kézzel,
térden csúszva ölelik Isten keresztfáját,
s kik csak levegőt markolnak, sós cseppet nyeldesnek,
mert az elfordult tekintet, soha meg nem érti
könnyező szívüknek néma suttogását

Kun Magdolna

József Attila
Lélekszirteken


A lelkem életért zugó tavában
Rimek lapulnak, mint a zátonyok.
Szerelmem űz, hogy rajta csolnakázzam
És szívemen el is barangolok.

De csolnakom a habja elragadta,
Sodorja éles zátonyok között.
(A tájat erre bánat-népség lakja
S én bánatom is ide költözött.)

Fáradt nyugvással csak hagyom rohanni
S zokogva várok, hátha partot ér;
Még könnyem is van nékem; ó van annyi,

Hogy vezekeljek minden álmamér'
És öntöm is sűrűn, bőséggel, híven,
Míg tördelődik szirteken a szívem.
 

 

 

 

 

Várnai Zseni:

Egy női szív kering a Föld körül.

E pillanatban fönt az égi térben,
hol női szív nem dobbant soha még!
E pillanatban fönn a magas égen
új korszakunk fényes csillaga ég!

Egy hang csendült az örök éjszakában,
hol női hang nem zengett még soha...
Egyedül fönt a jeges némaságban
szólni vágyott az egek vándora.

Egy női hang szólott az emberekhez,
és köszöntötte földi társait:
-Világ népe,ím teljesült az álom,
a lélek kitárta széles szárnyait!

A földi és az égi tér határán
férfi és nő Egy cél felé röpül:
BÉKÉT! BÉKÉT!
Halljátok földi népek!-
Fehér galamb kering a föld körül!

GRIGO ZOLTÁN

Hordozlak magamban



Ahogy az örök hó
A nagy hegyek ormain,
Amit hiába tűz a Nap
Mégsem olvad el,
Úgy élsz a szívemben
És ismered kódjait,
A titkot amit senki más
Csak te fejthetsz meg,
Mert örök vagy bennem,
Már életem része vagy,
Erős ez a kötél,
Ami minket összefont,
A tenyeremben
Ez a keskeny vékony vonal,
Már rég elmondta nekem,
Hogy hozzám jönni fogsz,
Én itt vagyok
És a szeretet koldusaként
Letérdepelek előtted
Mert úgy szeretlek,
Gyere, feszülj rá most a szívemre
Krisztusként
És hordozlak magamban
Mint ő a keresztet.

Kormányos Sándor

Valahol



Már hallgatózva áll a csend
fülelve szíved ritmusát,
minden fájó rezdülésed,
ami most éppen ott fut át.


Neki mindez már ismerős,
kaján mosollyal bólogat,
biztat, nézz csak önmagadba:
keresd a régi csókokat.


Túl egy nagy szívdobbanáson
valahol messzi tájakon,
emlékekbe fogódzkodva
némán lapul a fájdalom.

A szív gyöngyei

 

Hirtelen átsuhan…
egy gondolat csupán,
a szem könnybe lábad
az érzés nyomán.

Ha néha simogat
jó szó, mint gyógyír,
a szív issza azt,
s hála-gyöngyöket sír.

Jószay Magdolna   

 

  

SZERTARTÁS

Meggyújtottál, hogy

fényemben táncolj. Árnyad
is fölmutatom. 

Fodor Ákos 

Nem hallottalak. 
Hangod mégis ott zenél 
lelkem mélyében. 

 Szabolcsi Erzsébet


Arcodat örzi


Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem.

Más értelme van minden szónak,
Más jelentést hord minden hang.
Más vagyok én is, mint aki voltam,
Más, mióta nem vagy nekem.
Másképp üt a szív és az óra,
Másképp zeng egy húr, hogyha zeng.
Más a válaszom és a kérdés,
Más,mióta másnak szól.

Tegnap még más szemmel néztem,
Egyszerű volt, ami volt,
Most életem foltokban áll.
Arcodat arcomban hordom,
Titkodat hang nélkül mondom,
Léted a semmiben oldom szét.

Arcodat őrzi az arcom
Kezedet őrzi kezem
Léptedet őrzi a léptem
Szemedet őrzi a szemem.
Lélegzeted a lélegzetem. 

Adamis Anna

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.
 

 




Archívum

Naptár
<< December / 2018 >>


Statisztika

Online: 4
Összes: 324339
Hónap: 9025
Nap: 306